Hangya

A hangyák társas rovarok, a Formicidae családba tartoznak, és a darazsakkal és méhekkel együtt a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) rendjébe soroljuk őket. A hangyák mintegy 110–130 millió éve, a kréta időszak közepén fejlődtek ki darázsszerű ősökből, és virágos növények elterjedésével váltak változatossá. Több mint 12 500 fajt írtak le, de a becsült fajszám eléri a 22 000-et. Jellegzetes hajlított csápjaik és keskeny „derékrészükről” (a potroh első szelvénye csomószerű) könnyen felismerhetők.

A hangyák kolóniákat alkotnak, amelyek mérete a néhány egyedes kis ragadozócsapatoktól a milliónyi egyedet számláló, jól szervezett, hatalmas kolóniákig terjed. A nagyobb kolóniák többsége szárnyatlan, terméketlen nőstényekből áll, akik munkásokat, katonákat vagy más specializált csoportokat alkotnak. Majdnem minden kolóniában megtalálhatók a hímek (herék) és egy vagy több termékeny nőstény (királynő). A kolóniákat gyakran „szuperorganizmusokként” írják le, mert a hangyák úgy működnek együtt, mintha egyetlen szervezet részei lennének

A hangyák a Föld szinte minden szárazföldi területét meghódították. Csak az Antarktiszon és néhány távoli, barátságtalan szigeten nem találhatók meg őshonos fajok. A legtöbb ökoszisztémában sikeresen élnek, és az állati biomassza 15–25%-át is kitehetik. Sikerük oka a társadalmi szervezettségükben, a környezet átalakításának képességében, az erőforrásokhoz való hozzáférésükben és a védekezési stratégiáikban rejlik. Hosszú evolúciós együttélésük más fajokkal olyan kapcsolatokhoz vezetett, mint a mimikri, a kommensalizmus, a parazitizmus és a mutualizmus.

A hangyák társadalmaiban munkamegosztás, egyedek közti kommunikáció és komplex problémamegoldási képességek figyelhetők meg. Ezek a jellemzők inspirációként szolgáltak az emberi társadalom számára is. Számos kultúra használja a hangyákat a gasztronómiában, gyógyászatban és szertartások során. Bizonyos fajokat kártevők elleni védekezésben is nagyra értékelnek. Ugyanakkor, mivel jól képesek kihasználni az erőforrásokat, néha konfliktusba kerülnek az emberekkel: tönkretehetik a termést vagy épületekbe is behatolhatnak. Néhány faj, mint például a Solenopsis invicta, invazív fajként ismert, és könnyen alkalmazkodik új élőhelyekhez.