A házi kecske (Capra aegagrus hircus) a dél-nyugat-ázsiai és kelet-európai vadkecske háziasított alfaja. A kérődzők (Bovidae) családjába tartozik. A hím házi kecskét, a zergét és az őzet „bak”-nak nevezik.
A kecske az egyik legkorábban háziasított állat. A legújabb genetikai elemzések alátámasztják a régészeti bizonyítékokat, amelyek szerint a mai házikecskék mindegyike Irán Zagrosz-hegységéből származik. Egy másik jelentős genetikai forrás a mai kecskefajták számára a bezoárkecske, amely Kis-Ázsia és a Közel-Kelet hegyeiben él. A neolit pásztorok elsősorban tejéért és húsáért tartották a kecskéket, de használták tüzelőként, ruházat, építkezés és eszközök készítésére is. A legkorábbi háziasított kecskemaradványokat Iránban, Ganj Dareh településen találták meg, körülbelül 10 000 évvel ezelőttről. Kecskemaradványokat találtak még Jerikóban, Choga Mamiban, Djeitunban és Cayonuban is, amelyek 8000–9000 évesek.
Több mint 300 különböző kecskefajtát ismerünk. A kecskék várható élettartama 15–18 év között van, de volt olyan példány is, amely 24 évig élt.
A kecskék rendkívül kíváncsiak és intelligensek. A legtöbb kecskének természetes módon két szarva van, amelyek fajtától függően eltérő formájúak és méretűek lehetnek. A kecske kérődző állat.