fehér, szürke, fekete, barna
30 év
1 tonna
Európa, Amerika, Ázsia, Ausztrália
növényevő
A ló nagytermetű, patás, növényevő emlős, a modern Equus nem hét fajának egyike. A páratlanujjú patások (Perissodactyla) rendjébe, a lófélék (Equidae) családjába tartozik. Eredetileg Európából és Ázsiából származik, ma már az összes kontinensen elterjedt. Három őstől származik: diluviális ló (Equus robustus), mongol vadló (Equus ferus przewalskii) és tarpán (Equus ferus ferus). Több lófajta is létezik: hátas lovak, igáslovak és teherhordó lovak. Testfelépítése lehetővé teszi, hogy gyorsaságuk révén meneküljenek a ragadozók elől. A lovak jól fejlett egyensúlyérzékkel rendelkeznek, és veszély esetén küzdenek vagy menekülnek. Ennek a túlélési ösztönnek része az a különös képesség, hogy képesek állva aludni. A nőstény ló, a kanca vemhessége körülbelül 11 hónapig (340 nap) tart, a csikó pedig röviddel születése után már képes lábra állni és futni. A legtöbb háziasított ló 2–4 éves kor között kezd el nyerget vagy hámot viselni, 5 évesen válik felnőtté, és átlagosan 25–30 évig él. A ló teste karcsú, nyaka izmos és sörény borítja. Törzse széles mellkassal négy hosszú, izmos, erős lábon nyugszik, melyek egyetlen patával végződnek. Metszőfogai előrefelé dőlnek, kopásuk alapján lehet becsülni a ló korát. Szemfogai kicsik, a szemfogak és az előzápfogak között található a szarupárta. Rágófogai szélesek, zománctaréjokkal. A lovakat hátasállatként, szekérhúzásra, idomításra, sőt húsként is használják. A legfrissebb kutatások szerint a háziasításuk kb. 6.000 éve történt, az ukrajnai, dél-oroszországi és nyugat-kazahsztáni füves sztyeppéken. A fajtákat temperamentum szerint három fő kategóriába sorolják: „melegvérű” lovak – gyorsak és kitartóak; „hidegvérű” lovak – nehéz fizikai munkára alkalmasak; és „meleg-hidegvérű” lovak – a két típus keresztezéséből származnak, főként európai hátaslovak kitenyésztésére. Ma több mint 300 lófajta létezik világszerte, különféle célokra használva. A modern háziasított ló várható élettartama a fajtától, tartástól és környezeti tényezőktől függően 25–30 év. Vannak példányok, amelyek 40 évnél is tovább élnek, de ezek ritkák. A legidősebb ismert ló „Old Billy” volt, aki a 19. században élt, és 62 évig élt. A modern kor leghosszabb életű pónija, „Sugar Puff”, 2007-ben halt meg 56 éves korában, és bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe.