A tengerimalac (Cavia porcellus) egy állat, amelyet a 20. századig gyakran használtak laboratóriumi kísérletekhez. A Caviidae családba tartozik, és valószínűleg rokona a „Cavia tschudii”-nek. Európában és Ázsiában gyakran tartják háziállatként, tengerimalac néven. Dél-Amerikából származik, ahol i.e. 5000 és 2000 között háziasították. Európába a 16. század körül hozták be háziállatként, majd Európából eljutott Észak-Amerikába is. A dél-amerikai tengerimalac nagyobb, mint az európai és észak-amerikai, és az emberek fogyasztják is. A 20. századig Európában is fogyasztották.
A tengerimalacok nem túl ügyesek, de képesek kisebb tárgyak átugrására. Nem jó mászók. Amikor izgatottak, elkezdenek ugrálni (angolul: popcorning). Emellett kiváló úszók.
A tengerimalac látása nem olyan jó, mint az emberé, de jól látják a közeli tárgyakat. A hangok, amelyeket kiadnak, a kommunikáció eszközei.
A tengerimalacok képesek bonyolult útvonalakat megtanulni az élelemhez, és hónapokig pontosan emlékeznek rájuk. A problémamegoldásban a mozgás a legerősebb stratégiájuk.